„Hidd el, hogy szeretlek, és nem vágyom másra csak arra,
hogy velem gyere”suttogta a férfi
„Nem lehet Harry, nem tehetem” a szőke lány hevesen rázta
fejét
„Bízz bennem Bonnie” fogta a kezei közé az arcát
A lány mély hallgatásba tört ki és hátrálni kezdett Harry.
Nem tudott benne bízni, talán a félelem táplálta vagy más érzelem?
„Már nem tudok.” Suttogta Bon és hátat fordított, és ott
hagyta, szemrebbenés nélkül. Kavarogtak benne az érzelmek, ahogy ott hagyta
egyetlen szerelmét, de nem tudod mást tenni akár mennyire is szereti és vele
akar menni nem tud benne bízni. És bizony a bizalom, egy kapcsolat alapja.
Harry nem tudott mit tenni, de elhatározta, ha Bonnie az övé nem lesz akkor ne
legyen senkié sem. Fájt neki nagyon is amit eltervezet a fejében de úgy érezte
csak így lehet élete választottját távol tartani a piszkos kezektől. Persze nem
mintha göndöré olyan tiszta lenne. Az éjszaka nagyon hamar eljött, Bonnie a
szobájába zárkózott és még a Blair-nek az iker testvérének sem számolt be
Harry-ről. Eközben a göndör mindent kitervelt és a farmtól nem messze –ahol a
lányok minden évben a nyarat töltik- megállt és várta, hogy eljöjjön az éj
legsötétebb órája.
A farm lángokban állt, Harry messziről bámulta, és
vigyorgott de benne volt a sajnálat szerelme iránt, de ha ez kell, hogy
megvédje mindentől akkor jobb, ha halott. Nem gondolta volna, hogy van túl
élője így otthagyta az egész mindenséget és amilyen gyorsan csak tudott elment
onnan. Legbelül nagyon fájt neki és tudta egész életében cipelni fogja ezt a
terhet. A házikó előtt eszméletlen állapotban feküdt az egyetlen menekült. Ő
talán majd megbosszulja Harry tettét? Egyátalán ő túl éli ezt az egészet? Vagy
maga mögött hagyja az egészet? De ki ő?
