04. chapter

Harry szemszöge

Ismételten a házamban ültem és bámultam a csupasz falat, melyet egykor képek borítottak. Nem is akár kikről, a családomról, néhány barátokról és róla. Bonnie-ról. Ő volt az a lány akit soha nem hoztam ide, nem volt értelme, nem akartam, hogy lássa, hogy hol élek, meg attól is féltem, hogy nem engedem el. Így jobbnak láttam nem ide hozni, féltem attól, hogy bántanám, bár így is megtettem. Evvel rontottam el mindent.

-Harry! – futott oda hozzám, mikor kiszálltam az autómból. El sem hiszem, hogy újra látom, már hiányzott nagyon. Ez kicsit nyálasan hangzott, de ez az igazság, hiszen szeretem.

-Gyönyörűm! – kaptam fel és megpörgettem a levegőben, majd mikor letettem a talajra azon nyomban megcsókoltam. Bon rögtön viszonozta a gesztusom, a percek amelyeket csókkal töltöttünk el óráknak tűntek. A kezem bejárta az egész testét és egyre jobban nőt bennem a vágy iránta. Akartam. Érezni akartam nagyon, a teste minden porcikáját, ahogy vonaglik és nyög alattam. A kezei egy kis idő után a mellkasomra csúszott, hogy eltoljon de nem sikerült neki, mert nem engedtem. Tudom, hogy azt ígértem várok rá, de már képtelen vagyok.

- H... Harry... – nyöszörgött, de én csak erősebben fogtam – kérlek...

-Nyugi kicsim, élvezni fogod... – kaptam felkaptam az ölembe és a kocsim hátsó ülésére fektettem. Rápillantottam rémület terült az arcán, én csak vigyorogtam rá.

-Ne... tedd... e... ezt... – suttogta én a nyakába hajoltam és puszikkal halmoztam el. Közben a kezeim bejárták a vékony, törékeny testét. Lerángattam a szoknyáját a bugyijával együtt és végig simítottam a nőiességén. A felsőjét egy mozdulattal téptem le, melltartón keresztül megmarkoltam a mellét. Kicsit hátrébb húzódtam, hogy ki tudjam csatolni az övem és letoljam a nadrágom a bokszeremmel együtt. Közben figyeltem őt, a könnyei folytak, de nem zokogott. Nem gondolkodtam mikor cselekedtem de annyira bennem volt már, hogy benne legyek. Miután letoltam az alsó ruházatom szétfeszítettem és bepozicionáltam. Nem tudom, hogy gyengéd voltam mikor behatoltam, de az biztos, hogy egy kisebb sikoly hagyta el a száját. Egyből gyors tempóra váltottam nagyon könnyíteni akartam magamon. A nyakába hajoltam és nedves csókokkal halmoztam el, a csípőjébe mélyesztettem az ujjaim. Próbáltam egy folyamatos ütemet felvenni, sikerült is kisebb nagyobb sikerrel. Mikor már nagyon közzel jártam a gyönyörhöz kihúzódtam belőle hiszen az óvszerről elfeledkeztem. A fehér nedvem a hasára spriccelt, mind ezek után rá rogytam, míg nem álltam teljesen helyre. Pár perc múlva már a nadrágom övét csatoltam be. Bonnie-ra néztem, a teste reszkettet a sírástól és én csak most döbbentem rá mit is tettem...

A gondolat menetem a csengő hangja zavarta meg. Felálltam a kanapéról és az ajtóhoz mentem, kinyitni. Mikor megtettem Ryan állt előttem, egy szó nélkül engedtem be és nagyon kíváncsi voltam mit akarhat. Visszaültem az előző helyemre és onnan néztem rá.

-Segíthetek valamiben? - kérdeztem percekkel később mikor még mindig nem mondott semmit.

- Bonnie tényleg New York-ban van... - nézett rám

-Ezt már mondtad, úgy egy hete... - néztem rá unottan, de egyáltalán nem azt tükrözte a tekintettem amit valójában éreztem. - de ez most már tényleg biztos?

-Ezer százalék.... - éreztem, hogy valamit nem mond el, de nem kérdezősködtem mert, előbb-utóbb úgyis kiderítem.

-Ha valamit megtudsz még róla, illetve meg kell tudnod róla akkor egyértelműen szólsz nekem... - a hangom most már kicsit keményebb volt, nagyon érdekelt miért nem halt meg a tűzben. Nagyon.